Székesfehérvár a '30-as évek végén, '40-es évek elején

Fogadják szeretettel legelső videónkat. Szeretnénk megosztani eddig sehol nem publikált székesfehérvári felvételeket, melyek sok olyan ritkaságot tartalmaznak, amiről korábban nem láthattunk mozgóképes dokumentációt. Felvételekért köszönettel tartozunk Görhely Sándornak. Zene: Kevin MacLeod - Moonlight sonata

 

Karácsonyi üdvözlet a dachaui hadifogolytáborból

 Kedves Olvasó!

Rendhagyó módon ezzel a levéllel kívánok mindenkinek Áldott Békés és egyben Boldog Karácsonyt. Ezt a levelet Nagyapám írta, Nagymamámnak 1945. december 23.-án a dachaui amerikai hadifogolytáborból.

"Szent Esténk Dachauban 1945. 12. 23.

 Nincs még egy éve nem tudtuk, hogy-e gyönyörű ünnepet családunktól, drága hitvestől szeretett testvéreinktől, hazámtól távol, nem is szabad ember. hanem mint a háború legszerencsétlenebb áldozatai mint hadifoglyok fogjuk ünnepelni. Eljött a karácsonyi kis Jézuska újra közénk. Érkezését szívrepesve úgy vártuk, mint kisgyermek korunkba. Vártuk nagyon vártuk mert titkon gondoltuk hogy az otthoni kis hajlékunknak is lesz karácsony ünnepe és lesz szeretteinknek is olyan ajándék amit ők is szívrepesve, és mindennapi imájukba foglalva kértek a karácsonyi kis Jézustól hogy e gyönyörű ünnepre térhessünk vissza hozzájuk. Drága anyánk és apánk, az imádott feleség, a kívánt fehér kis kacsókkal sietve tipegő kis gyermekeink talán most térdelnek ők is a karácsonyfa mellé, és titkon várják az ajtó nyílásán hogy közéjük térdeljünk mi is. 

Otthon vagyunk gondolatban köztettek és veletek együtt száll összeszorult szívünkből a „ Mennyből az angyal” gyönyörű éneke mert nem feledkeztünk meg egy pillanatra sem rólatok. Otthon vagyok melletted anyám, csak nem veszed észre testemet, ott vagyok apám előtted, melletted vagyok testvérem, fogom kis kezed kicsi menyasszonyom, csak a természet szomorú játéka, hogy nem valóság. Ott vagyunk köztetek minden pillanatban vigyázva óvunk minden bajtól benneteket, küzdünk értetek, hogy hazatérve újból a régi családi melegség legyen otthonunkba.
E feldíszített karácsonyfa meggyújtott gyertyái jelezzék és világítsák meg hazafelé vezető utunkat és melegítse szívünkben a bajtársi érzésünket, hogy egymás kezét fogva segítsünk azokon a bajtársakon akik a mostani nehéz sorsukat nehezebbnek érzik, mint azok akik erősebbek. Hogy gyönyörű ünnepet a családunktól távol szeretteink boldogságától kipirult arcait nem láthatjuk, és nem énekeljük s a szívünk örömét, küldjük el ezúton hozzájuk szeretteinknek a kívánságunk legszebb és legfontosabb ajándékát a gondolat szárnyain. Fogjuk meg szüleinknek hitvesünk, otthon maradt kis gyermekünk és kicsi menyasszonyunk kezét, és vigasztaljuk meg bennünket hazaváró lüktető szívünket, hogy nekünk is van karácsonyfánk, nekünk is van karácsony ünnepünk és itt vannak velünk ők is. Itt van mindenki akik bennünket vágyakozva hazavárnak, és kérik a karácsonyi Jézuskát, hogy segítsen haza közéjük. Itt vagytok közöttünk minden, senki sem hiányzik fájó gondolatainktól látjuk arcotokat érezzük szívetek kívánságát, halljuk hazaváró sóhajotokat Mi is elküldjük szívünk minden kincses ajándékát, hogy nálatok lehessünk és örömmel töltsük meg és könnyebbé tegyük utánunk vágyó szerető szíveteket. Örüljetek éppen úgy, mint valamikor régen, amikor minden együtt lehettünk, egymásnak adhattuk szívünk minden ajándékát, mikor örömmel sugározó arccal nézhettünk egymás szemébe mert együtt volt a család, nem hiányzott senki sem. Amikor a földi boldogságtól csillogott szemünk és tette szorosabbá szeretetünket azok iránt akik e gyönyörű ünnepet még szebbé okozták és tették nekünk. Elküldöttük forró meleg és vágyakozó szívünk minden ajándékát összegyűjtöttük e nehéz 8 hónap minden kis örömét nektek, hogy higgyétek el , hogy nem vagyunk szomorúak, talán mindegyikünk még nagyobbá teszi összegyűjtött örömét, hogy ne gondolhassatok, hogy mily nehéz az utánatok való vágyakozásunk. Higgyétek el, hogy van örömünk, és van karácsonyunk, bármily nehéz is ezt nektek elküldenünk. Megkértük a karácsonyi kis Jézuskát, hogy e üzenetünket Ő vigye el hozzátok, Ő szóljon vele sebesen és tegye karácsonyi ajándékul a Ti karácsonyfátok alá. Talán most gondoltok a legforróbban Ti is miránk, Talán ma ér oda a kis Jézus szerető üzenetünkkel hozzátok, mert nagyot dobban a szívünk e pillanatban. Igen érezzük, megsúgta meleg szívünk, megérezte testünk, hogy most szól most mondja távolról küldött üzenetünket és mondja el nektek, hogy-hogyan énekeljük a menyből az angyal énekét és hogy mi is most gondolunk újra a drótokkal körül vett hajlékunkból legforróbban rátok. Tudjuk hogy mit jelent vágyakozni utánunk, tudjuk, hogy nektek is könnyes a szemetek mikor a karácsonyfa alá kíséritek otthon hagyott kis gyermekünket, Tudjuk, hogy mi az amikor az otthon hagyott hitves szerető testvér, hiába keresi azt aki messze távol szintén a bajtárs tekintetét kerülve nézz körül, hogy nincsen mégis mellette nem e látja meg akit Ő keres. De ránézünk az égő gyertyák fényére könnyben nagy az évek, mert mihozzánk is elhozta a kis Jézus a béke és szeretet magasztos érzését. Megbékéltünk sorsunkkal és azzal a szent meggyőződéssel kérjük a karácsonyi kis Jézust, hogy hozza el nekünk is az Ő ajándékát a mi legforróbb kívánságunkat és legvágyakozóbb óhajunkat a hazatérés magasztos pillanatát. Ezt írtuk és kértük Tőle karácsonyi ajándéknak, hogy mielőbb lehessünk a boldog szülői házban a vágyakozó hitves és kicsi menyasszony mellett és foghassuk karjainkban az otthon hagyott kis gyermekünket. Ezt kérték ők is kiktől távol vagyunk, szinte halljuk a kérő csengő hangjukat Ő hozzá. Hallgassuk csendben mint kérik Ők is, álljunk meg egy pillanatra, szálljunk a gondolat suhanó szárnyán, mind a 100 kicsi otthonunkban, hogy a távolság ne legyen távolság és legyünk gondolatba együtt, hogy énekelhetjük a szent énekeket ahhoz aki elfogja hozni nekünk a szabadulás és a hazatérés szent pillanatát. Énekelve kérjük, hogy még szebben hangozzék, a béke szent éneke, hogy. 

Mennyből az angyal

 Mórocz István

 Dachau. 1945, 12. 23."

Blog indító

Volt egyszer egy Fehérvár...

Volt egyszer egy Fehérvár blogot eredetileg azért hoztam létre, hogy bemutathassam a régi Székesfehérvárt, annak életét, és a benne lakók történetét. Eredetileg lenne itt minden, mi szem s száj ingere - értem ez alatt, a helytörténetet, kis építészetet, önéletrajzokat, személyes történeteket. Terveim között szerepelnek ezen felül podcastok, videók, régi újságcikkek is. Szeretném segíteni s biztatni minél több olvasót, hogy érdemes kutatni a múltat feltárni. Érdemes elkezdeni családfát kutatni, foglalkozni településtörténettel, hiszen ez mindannyiunk érdeke. Igyekszem a tőlem telhető leghamarabb frissíteni mindig ezt az oldalt. Szeretném megmutatni nektek, mennyi rejtett kincs lehet egy családnál, mely ha napvilágot lát, mennyire gazdag forrásként szolgálhat egy-egy kutatás során.